Bacchus Apartman - Üzenet a vendégkönyvbe

Hogy lehet, hogy a múlt csütörtökig nem tudtam a Bacchus Apartmanok meseországának létezéséről?!

 

A badacsonyi Római úton számtalanszor végigmentem már autóval és sétálgatva is, de fogalmam sem volt arról, hogy itt rejtegetik a hyperkedvességet, a határtalan vendégszeretetet, és mindazt, ami nekem a Badacsonyt jelenti.

 

A szőlőlugasokból szerényen kiemelkedve, a központtól egy tempós 5 percre van a csodák palotája. Anó és Zsolt nem csak a királynője és királya mesebeli kis birtokuknak, hanem Ők a teljes személyzet is, minden káprázatról ők “tehetnek”, ami itt megtörténik a “gyanútlan” vendéggel.

 

Érkezésemkor - ez az én formám - olyan szakadó eső volt, hogy a kocsiból sem tudtam percekig kiszállni. Esernyő persze otthon, jó helyen, így várakoztam az autóban még picit, bambulva telefonomon az időjárási tippmixet, amit előrejelzésnek csúfolunk.
Hirtelen a zuhatagban meglátok egy széles mosolyt, majd a hozzá tartozó házigazdát is, Zsoltot. Azonnal kiment a bajból, megnyugtatva, hogy az időjárás csak most ilyen modortalan, lesz ez majd jobb is.
Őszintén szólva, ahogy megláttam a fogadtatásomra szánt kis tündéri kellékeket az udvaron, közben hallgatva Zsolt drukkolását az idő jobb belátásra téréséről, már az sem érdekelt, hogy bőrig áztam. Egy kis fedett részben sorakoztak a kedélyjavító kiegészítők. Puha takaró a kovácsoltvas kiülősön, bor, szóda, kávé, virág. Ebben a sorrendben örültem meg a dolgoknak, majd fáradtan lehuppanva, szemben Badacsonnyal és a Balatonnal hivatalosan is megkezdtem a hétvégét. Csütörtökön.

 

Anikó, Zsolt felesége is megjelenik pár másodperc múlva, és mosolyogva tájékoztat, hogy a Rózsa nevű szobám már fogadásra kész. Olyan kedvesen és aranyosan kezdi el az ismerkedésünket, hogy képtelen vagyok már Anikónak szólítani, így a továbbiakban már nekem is csak Anó.

 

A kis ösvényes, kerti csodákkal díszített, zöldnövényzetbe ágyazódva négy apartman van, az egyikük a Rózsa, de van még Nefelejcs, Levendula és van egy egy Georgina lakosztály is, ahol akár Harry herceg is megszállhatna a gyönyörű feleségével. Szerintem maga a royal family sem köthetne bele itt semmibe jogosan, mert pont a helyén van minden. A tág térérzés párosul a kedvesen antik cukiságokkal. A csipkés lámpabúrától kezdve a hímzett ágytakarón át a fésülködős hálószobabútorig minden az emberi jó érzést tükrözi. A fürdőszoba régi csempéinek épen megmaradt darabjai egy képkerettel díszítve Anó hihetetlenül egyedi ízléséről árulkodik, amiről meglehetősen szerényen mesél.

 

Az én szobám meg olyan királylányosan néz ki, hogy azt hittem Csipkerózsika is ott lesz valahol a hálóban. Hogy lehet ennyi rózsás cuccot levadászni? Mindenen ott a névadó motívum, minden kis részlet ki van találva. Semmi nem sok vagy giccses, inkább romantikus, meghitt, meleg. Saját kis udvarom van napozós, panoráma placcal. A Balcsit a nappaliból, a kanapén fekve is látom, ami nagyon bejön, ezért fél percenként kitekintek, hogy megvan-e még a látványom.

 

Bejárom a lenyűgöző, franciás hangulatú kiskertet. Fél órákat is elidőzök egy-egy négyzetméteren, annyi itt a beszippantani való csoda, ráadásul Anó az érdekes történeteivel mindent megtesz azért, hogy felvegyem a hely rezgéseit. Saját zöldségeskertből válogat a vacsoránkhoz, tekintve, hogy nyifnyaf vegetáriánus vagyok, abból is a legkülöncebb, és nem eszem normális ember módjára. De mindketten megnyugtatnak, hogy ez teljesen okés, ne zavartassam magam semmin. Nekik elhiszem.
Kis kártyát is kapok, amivel egy halom kedvezményt vehetek igénybe a környéken. Ez is egy plusz szolgáltatásuk az ezredik jócselekedet mellé, amit ma velem tettek.
A nap gyorsan telik, az időjárás még mindig elég pofátlan, de ez most huszadrangúnak tűnik.
Teljesen átszellemültem.
Esti hangulat, naplemente, ropogó tűz. Csodás este a csodás vendéglátóimmal, tetőzve a képet a Balatonnal a háttérben.
Kis asztalunk roskadásig tele helyi finom falatokkal, frissen sült többféle kenyérkével, jókedvvel, extra borokkal. Egy kövér cica, aki most már itt lakik egy ideje, épp tücsökvadászatban van tőlem pár lépésre. Mindenki őt figyeli, nincs fontosabb dolgunk ma már ennél. Drukkolok, hogy a tücsök túlélje, miközben rájövök, hogy az életemben, jelen pillanatban ez az egyetlen dolog, amin aggódom.
Egy fiatal kedves pár épp sétálni indul, ők a Levendulában laknak, a Rózsa szomszédságában. Megkérdezik Zsolttól, hogy hol tudnának ilyenkor pálinkát venni, mert úgy adódott, hogy megkívánták. Eddig is szimpi volt ez a fiatal pár, de most még jobban azok.
“Venni nem tudtok tőlem, de szívesen adok, gyertek kóstoljatok, melyiket szeretnétek...” - mondja Zsolt, majd kisvártatva kijönnek egy kis teli kancsóval, aztán balra el. Itt nincs semmilyen kötelező program, ők kettesben kívánnak lenni, ennyi.

 

Anó és Zsolt aztán egész este lelkesen szórakoztattak, talán éjfél is elmúlt bőven, mire megszólított illemtudásom, hogy ideje pihenni hagyni vendéglátóimat.
Az este után azt hittem, már nagyobb meglepi nem érhet itt, de tévedtem.
A reggeli madárcsicsergés még hagyján, hogy milyen klassz erre ébredni, de mi van a reggelivel?!
Itt képzeljétek, az a szokás, hogy nincs megszabva, mikor kell reggelizni menni. Máris tetszik, mert elég rapszodikus életet élek. Néha 4-kor fekszem és hatkor kelek, vagy épp kómázom egy kávéval az ágyban délig. A legtöbb helyen, ahol eddig megszálltam, kivétel nélkül azt utáltam, hogy a reggeli egy bizonyos intervallumon belül van. Én szinte sosem reggelizem, de a hülye kávém miatt kénytelen vagyok mindig időre emberi arcot rajzolni, a kóckomédiából a fejemen frizurát csinálni, majd reggelizni menni, hogy megihassam azt, amitől még fel sem keltem. Undorító.
Ehelyett itt egy kis tündéri figyelmesség van:
Reggel az ajtód elé kapsz egy kis kávés szeánsz készletet, amiből készíthetsz egy reggeli “gyorssegélyt”, frissen sült péksütikkel, hogy éhen ne halj a reggeliig. Kócosan, elgyötört pofival, épp, mint otthon, a kis csendes zugomban megihatom az első kávém. Pont olyan tempóban, ahogy jól esik. A készlet tartalma pazar, kedvencem egy szivecskés dobozka, természetesen rózsás, benne néhány édesítő. Üresen szoktam kávézni, de itt kedvem támadt rakni ezekből a bogyókból a reggeli ébresztőmbe, annyira kis helyes ez a doboz. Egyesével szemlélem a kis kiöntőket, a díszes kiskanalat, minden olyan, mint egy mesében.
A házigazdáim olyanok, mint egy beépített légzésfigyelő. Ha a reggeli kerti munkák közben látják, hogy van életjel az apartman körül, óvatosan érdeklődnek, hogy mikorra kéred a reggelid.
Mire az arcom vállalható, a palotába illő villásreggelim még több finomsággal, egy csokor frissen szedett kerti virággal, szalaggal átkötött kis levendula díszekkel megérkezik a kis kerti asztalkámra. Végem van tényleg...
Házi lekvár, frissen szedett citromfű a teához, meleg sütik, kiflik, igazi friss vaj, illatos zöldségek...

 

Nehezen hagytam ott ezt a kis szobát...a rózsás díszeket, Anót és Zsoltot.

 

A booking 9.9-re értékelte a Bacchust.
Ezek után próbálom kitalálni, mi lehetne még az az egy tized?

 

Köszönöm. ❤️