Katamarán 2013
Vörösbort maximum csak két időszakban nem fogyasztok egy teljes évet tekintve. Év eleji nagy elhatározások alkalmával és dentálhigiénikus után. Az év többi részében nálam egy jó vörösnek mindig szezonja van, és ha maradunk a napi max. 2 pohárkánál, akkor egészségileg is totál alátámasztottan iszogatok. Mégis a divatos borivóknál valamiért ősszel és tél közeledtével jön meg igazán a lendület a nagy beltartalmú vörösborokhoz.
Barátaim szerint tuti, hogy vörösboros pohárral a kezemben születtem...és valamiért tényleg, az összes utóbbi időben rólam készült fotón a retikülöm helyett azt szorongatom. Nem volt ez mindig így, 34 évesen szerettem bele először a testes vörösökbe, addig javarészt alkoholt sem ittam. Szeretem a változatosságot, ezért gyakran kutatok új bordó tételek után, vagy ismert pincészetek különböző évjáratait ízlelgetem, ahogy épp kedvem tartja. Mindent szeretek érezni ilyenkor. A szőlőfajtát, a termőföld adottságait, az adott évet, a címkét, de a borászt is, hogy hol van ő a borában. Ha van rá lehetőség, szívesen meg is ismerkedem vele, mert egy találkozás után is más a bor. Más, ha palackozás után kóstolom és más, ha pihenget még akár egy-két évet is a dzsinn, mielőtt kiengedem az üvegből. Gyönyörű szakma ez a borászkodás! Egy a sok hivatás közül, amit nagyon csodálok, de magam kevésbé tartom képesnek arra, hogy ne csak igyam és élvezzem, hanem létre is hozzam szenvedélyem tárgyát.
Bujdosóék 2013-as Katamaránjára kíváncsi voltam már. Ajándékba kaptam még tavasszal, vártam a megfelelő alkalmat az ismerkedésre. Ma eljött. Ez a 7 éves Katamarán nem csak a vízen kapcsolt nagyobb sebességre. Azt gondolom, ha nem a vitorlázás lenne a család másik szenvedélye sem találhattak volna jobb nevet e tételnek. Jó a címke, a kormánykerék előre figyelmeztet, hogy ma nem én irányítok. Nevében a stabil szerkezet, a megbízható minőség, az egyformán erős két test: Cabernet Savignon és Cabernet Franc.
A borász, Bujdosó Ferenc elmeséli, hogyan született meg ma esti műsorom. Mindkét szőlőfajta erős jellem, másban mutatkozik meg férfias karakterük. Kokas-hegy és Farkastanya. Szerintem innen csak kemény legények származnak, így is állok neki a kóstolásnak. Most olvasom, hogy másfél évet “ vártak a találkozásig” külön-külön fahordóban érlelődve. Azért egy fahordós borral van meló, meg kell hagyni! És nem mindegy a borász célja sem, mert a túlzott hordó már nekem nem elegáns, kb. mint egy ruhán a nagyméretű márkajelzés. Itt ezt egyáltalán nem tapasztalom, ahogy kinyitom, a fa illata csak épphogy megkörnyékezi az orrom. Finom, decens, de jelzi, hogy itt az idő. Bármit is csinálok, ennél a pillanatnál most nincs fontosabb.
Decanterben még picit nyitogatom, színében gyönyörködöm. Épp a súlycsoportom mára, közepesen erős testet vélek felfedezni, ami megnyilvánul mélylila színén, melybe jácintpiros játékosságot visz a beszűrődő hangulatfény. Az érett feketecseresznye betakar édeskés illatával, érzem, nem sietünk. Fényes, olajos karimája sokat sejtetően adja tudtomra, hogy jó időben találkoztunk, klassz lesz a folytatás. Feri elmeséli, hogy a házasítás célja az is volt, hogy a gyümölcsösség kapja mindenek felett a főszerepet. Ezt meg is lelem azonnal, a kerekre ért tanninok násztánca ellenére az érett bogyóvarázs a domináns, kis dohánnyal, tüzes csokival. A korty szinte szatén, hosszú, jól esik inni. Maradunk itthon.