Kék

Egy kékburgundi és egy királykék cabernet násza egy izgalmas réznarancs rozé gyöngyözőt hozott ma estére.

A Bujdosó Zöld után hajtott a kíváncsiság, hogy mit rejt az igényes palack, az electric blue szalagjával, ami mostantól nekem csak Bujdosó Kék.

Engem mindig érdekel az, ami bevállalós, és nem reked meg a - menjünk a biztosra - kényelmi zónában. Ez a Secco bizony nem az elsőbálozó borivók könnyed rózsavize. Komolyságát megadja a pinot noir és a cabernet savignon tartalom, ami egyszerre ad gyümölcsöt és kerek testet, feloldódva a kis fűszerbuborékok huncut játékában.
A pino meglep alkalmazkodásával. Visszafogottan arisztokratikus színével, cseresznyésen édeskés bájával, decens savaival visszahúzódni látszik, de engem nem ver át, tudom, hogy a főszerepre hajt, mint mindig. Amibe " belekeveredik", azt a " maga képére" formálja. Erre végig törekszik, az eper után már erdei szamócát is mutat, de a cabernet savignon cserzett savaival markánsan érezteti vele, hogy "királynő vagy, de én a király". A kép eleven és lendületes, az alkohol nem sok, az egész szerkezet stabil, a gyöngyök vezetik a kortyot.
Jó vele.
Hamar be is adja a derekát, nekem ma ez a frissesség kellett. Kicsit sajnálom, hogy vasárnap este van, szívesen megosztanám most ezt a vagány lazaságot a csendes külvilággal.

Éljenek a lázadó különcök!