Kékderű 2016

Egy nővirágú szőlőfajta férfias bora.

Máris izgalmasnak találom a megközelítést, ahogy a Kéknyelűről olvasgatom a borszagú szakirodalmat.

 

De ez a Kék más....miközben ízlelem rájövök, hogy valahogy így képzelem a szerelmet. Van a mindent rózsaszínben látó, ködös mámorban úszó, felejthető változata, és van a Kékderű.

 

Egy kék szerelem már egy jóval emelkedettebb dimenzió, ami végtelen és tudod, hogy mindig is a részed volt.

 

Kicsit bevallom nyomoztam újdonsült kedvencem után. Megtudtam, hogy annyira szép teste volt már fiatalon is, hogy nem tették fahordóba további csinosítgatásra, hanem természetes stílusjegyeit megőrizve mutatták be rajongóinak. De ez még nem minden. Istvándy Gergely, akinek borászata szintén egy emelkedett dimenzió, rózsakővel házasította ezt a tökéletes kékvérű hímet. Illik-e, lehet-e ennyire nem a biztosra menni? Lázadó véremnek ez nagyon tetszik, de az Ő indíttatása nem a különcködés. És valahogy a másokat is építő, jó cselekedetek előbb-utóbb támogatást nyernek és elismerést. Az enyémet biztosan.

 

Badacsony, Borműhely.

 

Itt találkozom a borral és a borásszal is először. Egyszerre nyűgöz le a harmonikus egység és a mindenre kiterjedő stílusos részletesség is, ami még a kerti pohártartóban is megnyilvánul. Olyan érzésem van végig, mintha ez a kis kovácsoltvas tartozék is azért állna ott alázattal a fűben, komornyikos eleganciával fogva a poharamat, hogy egy magasztosabb célt szolgáljon. Dolgozik most értem, a Borműhelyért, de egész Badacsonyért is. Hogy én, aki odamegyek, tanuljak és fejlődjek. Hogy kíváncsi legyek a borra, a helyre, a történetére. Hogy szórakozzak, hogy meghatódjak, hogy megálljak egy pillanatra, elgondolkozva azon, hogy vajon én mit teszek hozzá bármihez is... Kezemben a boldog Kéknyelűmmel és megváltozott gondolataimmal eljövök.

 

Itthon, ma este, végre kibontom. Ilyen udvarlásra tényleg nem számítottam. Illata rögtön megfog, melyben érződik felfokozottsága, de nem kapkod. Zöldalmás illat, leheletnyi mentával, kissé megengedőbb jókedvvel, lazább szabályokkal, pimasz fesztelenséggel. Harmatos fehér rózsát is kapok, de amivel nem tudok betelni, az a nyári zápor által felfrissült bazaltkő illata, ami időnként megcsap, ha megmozdul a pohárban.

 

A fejemben romantikus mozi, főszerepben a Kék és én. Ott ülök most a legendás badacsonyi bazaltkövön, ahol szerelmem és figyelmem erre az égszínkék címkére irányul. Arra gondolok, hogy ezer közül is felismerném már, holott nem mertem még nagyon megbámulni. Valami nagyon tetszik benne.

 

A neve is izgalmas, korántsem hétköznapi. Kékderű. Mondogatom. Ami a legszexisebb eddig, az az intelligenciája. Nem akar erőből levenni a lábamról, ráér még, hogy teljesen kibontsa magát a palackból. Nem öltött magára hivalkodóan trendi jelmezt sem találkozásunk kedvéért. De mégis elegánsan hódít ez a visszafogottan kék, decens outfit.

 

Poharamban most még kicsit levegőzik, óvatosan méreget. Színe éterien tiszta, napsárga, enyhén zöldes reflexekkel. Finoman kezdünk megismerkedni, kedvesen kínál ropogósan friss szőlővel, nyári almával, pici mézzel. Iszom a szavait, minden érdekel vele kapcsolatban. Szép savak, jóleső fanyarság. A minerális jegyek, és egy pici sós érzet is megjelenik a kortyban, melyet a mágikus rózsakő tesz még aromásabbá, érzékenyebbé.
Neki megadom magam. Az élet kék.