Battonage 2015

Mi is volt az a dal? Egy INXS sláger 1990-ből...a Suicide Blonde. 14 éves vagyok, suli után bömböl otthon a Music tv. A 90-es években óriásmenő voltam a parabola antennával, ezért osztálytársaimmal minden nap csoportos zenehallgatás volt tanulás helyett. A korábban orosz nyelvet oktató, napokkal később angol “nyelvészprofesszorrá” avanzsálódott tanáromtól ilyen szavakat nem tanultunk, ezért megkerestem - internet híján -  Országh László vaskos szótárában mit jelent a szám címe.

“Öngyilkos szőke”. ?! Elsőre nem igazán értettem a sokadlagos átvitt értelmezést, de valami lefordíthatatlant viszont éreztem. Van egy szuper kifejezés az angolban, a devastating love, ami a legjobban szemlélteti azt a vágyott és kívánt érzelmi hullámvasutat, amit egy ilyen nővel való találkozás során átél egy óvatlan férfiember. Persze mindenkinek megvannak a típusai, de egy életveszélyesen tökéletes szőke bombázó csupán a látványával képes elérni, hogy a “pusztító” útjába kerülő összes férfiagyat egyszerre reszetelje.

Miután olvasom a Kovács Nimród Winery Battonage címkéjének hátoldalát, szinte hallom ezt a dalt, és látom a két szőke ciklont táncolni.

“Az áhított nő! “ - olvasom az üvegen. Végre valami fiatalság-bohémság egy boroscímkén!

Az évjáratot nagyon bírom, a chardonnay-t is, ha hordóban érlelt, ahogy erre a “battonage” elnevezés is utal, így e tekintetben is megnyugodtam, ez a tétel máris rendben van.

Ahogy kitöltöm a pohárba, szinte kicsúszik, de olyan szépen, mintha épp a selyemruhájából bújt volna ki a cirkáló bombázónk. A seprőtől valami egészen különleges krémességet kapott, teste olajos, bájai érettek. Mézszínűre “pörkölődött” hamvas “bőre” áraszt egy kis füstösséget, de hangulatra olyan kortyolni, mintha egy fülledt hangulatú jazz bárban lennénk, és ő enyhén dohányfüstös, de illatosan szőke hajzuhatagát, kivillanó válla felett buján meglibbentette volna felém. Érettsége, telt “idomai” mögött egy kis puha körtét, és sziruposra barnult egrest érzek, de pont annyira édes a nektár, amennyire illik, nem viszi túlzásba a kedvességet. 12 hónapnyi várakozás hosszú időnek tűnik egy ilyen szépségre, de a Battonage egy olyan nő, akire megéri vágyakozni. Tüzes természete mindent felkavar maga körül, amit savai azért szépen ellensúlyoznak, mértéket adó hűvösséggel. Az elsőre kicsit könnyűvérűnek látszó domina azonban nem a szalmaláng hatású bombázó kategória, a heves kezdet után lassít a félreérthető tempón, a fellángolás csaknem szerelembe csap át.

Csak állsz és nézed, ahogy elhalad. Mintha a testeden gázolt volna át, kiszippantva a józanságod. Olyan, mintha régóta ismernéd, annyira közel van, de mégis titokzatosan távol. Nem veszel levegőt, nehogy meghalj közben a sokktól, de mégis mohón beszippantanád a lényét, hogy mindig az ereidben csordogáljon. Átír, mint egy kottát, ahol Te csak egy hangjegy vagy. Ő pedig maga a Zene.