Apukám Világa - Olaszrizling 2015

Apukám Világa...hangzatos, érzelmes szókapcsolat. Mindenkinek holt biztos, hogy volt egy Anyukája és egy Apukája. Ezek a szavak töltéseket hordoznak, kinél negatív kinél pozitív, de biztosan nem semleges. Nem lehet az, mert tudat alatt, én tudatosan is - kár tagadni - egész életünkben a szülői elismerésre vágyunk.

 

Nem is tudom, hol kezdjem. A bor már a pohárban, bámulom a gyönyörű palackot. Nem csodálom, hogy díjat is nyert, mint legszebb címke, mert tényleg nagyon beszédes és különleges. Somogyi Győző, művész úr tényleg nagyon odarakta ezt!

Lehet, hogy kicsit belemagyarázom, de nekem több van a rajzban, mint a Badacsonyi hegyek vonulata a Balatonnal és a vitorlákkal. Ha minden igaz, a palack beltartalma dr. Laposa József ízvilágát tükrözi. Nem szokásom senkinek a korát találgatni, de azt hiszem az én Apukám nagyjából most ennyi idős lenne. Vagyis ebben az alkotásban a lázadó 70-es évek is benne vannak. Úgy érzem, rengeteget tudok erről a korról, pedig a vége felé születtem. Akkoriban lehetett szemtelenül fiatal Laposa úr is. Lehet, hogy trapézfarmert is hordott és oldal paeszt. Vagy rajongott a rockzenéért is, nem csak a jó borokért. A régi idők romantikája, naiv lelkesedése és szabadságvágya. Ezt én mind látom most ezen a címkén.

 

Észrevétlenül már az én Apukám az, akinek az ízlését most fel akarom fedezni ebben a borban. Azt képzelem, hogy biztos van valami köze Neki is ehhez az Olaszrizlingez. Elnézést kérek a Laposa úrtól, ezért a személyes hasonlatért - ha esetleg olvassa ezt az írást - de azt gondolom a név, mint Apukám Világa, szinte 100 %, hogy mindenkinél predesztinálja az Apakép előhívását.

Ha épp sajnálatosan nincs ilyen képünk, előhívhatjuk emlékeinkben akár Csiszár Jenőt is, a bor névadóját. Ő kicsit minden fiatal Apukája volt egykoron. Lehet, hogy csak pár évvel volt nálam idősebb Csiszár Jenő - amikor ment a rádióműsora - de atyai tanácsokat nem biztos, hogy csak szüleinkkel egyidős emberektől kaphatunk. Ha épp betalál egy mondat, vagy jó az időzítés, talán több életre szóló útmutató is van egy ilyen műsorban, mint azt gondolnánk.

 

Az időzítés.

Azt hiszem ez a bor a legjobbkor került hozzám. Hogy kitől és mi módon, majd azt is elmesélem hamarosan.

 

Szóval itt ez a színes Világ. Ez a bor egyelőre valaki más Apukájának a világa, de ettől is nagyon izgalmas, mert talán megtudhatok valami személyeset is a neten fellelhető tartalmakon kívül Bence Édesapjáról. Bencével csak néhányszor találkoztunk egy-két rendezvényen, pár mondatot beszélgettünk is, Édesapját viszont nem ismerem. Soha nem írtam még olyan borról, ahol nem ismertem volna előtte a borászt vagy a bor ihletőjét személyesen. Ezért is nagyon különleges most ez az élmény.

 

Olaszrizling és hordós érlelés. Már ránézésre is komolyságot sugall, ez a bor már nem siet sehova. Ezt az olaszrizlinget nem egy strandos baráti körre tervezték a tikkasztó napon fröccsnek hígítva. Talán egy iránytűnek alkották valaki élete derekán. Komoly, érett testre utal a hordós érlelés, ahogy olvasom a palack hátoldalán, de e nélkül is azonnal tudnám, mert múltja az illatban is jelen van. Édes fűszernövények, főleg majoránna az, amit a leginkább kiérzek. Gyümölcsös textúrája még a korty előtt frissít, mélyen beszippantom. Vágyom erre az időtlenségre, az atyai komolyságra az antik faasztal mellett, órákig borozgatva, hallgatva intelmeit. Ízlelem. A fa füstös, mintha valaki rá is gyújtott volna közben. Az én Apukám biztos, akkoriban mindenki cigizett. Nem volt ciki. Jön egy kis pörkölődött felütés, ami nagyon jól áll ennek a kortynak. Más a második is, abban több a gyümölcs, kis aszalt sárgabarackot és vékonyan ananászt is terít. A kesernye leginkább az enyhén kandírozott narancshéj érzetét kelti bennem, egyszerre édes és karakteres.

 

Apa hallgat. Nagyokat sóhajt és kortyolja a bort. A hallgatásában sokkal több van, mint a szavaiban. Én viszont csacsogok. Rengeteg témám van, nagyon rég nem találkoztunk. Szokás szerint azóta 5-ször kezdtem új életet, váltottam meg a világot. Az Övét is. Hoztam ezernyi rossz döntést és most rendre meg is magyarázom Neki őket. Ő csak hallgat, de picit mintha elmosolyodna. Azt hiszem magára ismert közben. Ha belegondolok Apukám igazából soha nem nevelt. Mindig csak meghallgatott, és mesélt egy sokkal durvább sztorit, amiken Ő is keresztülment, megnyugtatva, hogy nem vagyok akkora lúzer. 

 

Egy szülő azonban akkor is tanít, ha nem akar. Tőle a bohémságot tanultam meg, és azt, hogy az élet sokszor egy színház. Néha Te nevetsz, néha rajtad nevetnek, de nem kell komolyan venni.

 

Apa már régóta az égi mezőkön borozgat, így a bort egyedül iszom meg, de az Ő világában.

Meghatódott vagyok, de nem szomorú.

Milyen érdekes, hogy egy ilyen bor és egy ilyen név mi mindenre képes!

 

...Apukám világa egy kicsit közelebb jött hozzám ma este...

Köszönöm.