Cabernet Franc 2013

Cabernet Franc, Balaton-felvidék, Liszkay

 

Ez a hármas számomra már hangzásilag is elég pimasz, a szó legjobb értelmében. Hát nem csak a villányi franc-ok “kiváltsága”, hogy fajtaborként csak úgy lepalackozódhatnak igazi tűzzel, magyar virtussal?! Nagyon úgy tűnik, hogy van, akit ez a - szinte szentírásként betartott tényszerűség - nem tántorított el egy picit sem elszánt terveitől.

 

Annyira bírom az ilyen sztorikat!

 

“ Ezt ide nem lehet telepíteni, Liszkay úr, kérem ... “ - pedig de. Namármost az én kis kos véremnek ez a mámorító csakazértis, maga az élet esszenciája. Azonban ennek a Cabernet Franc- nak a története nem tinis makacsságon vagy öncélú bizonyításon nyugszik, hanem egy olyan szakmai megalapozottságon, ami utólag már a kételkedőkben is kiváltotta az elismerést. Nem mellesleg kellett hozzá - sejtéseim szerint - néhány hektárnyi lendület ami szinte sosem fogy el, de megismervén Liszkay Urat, szerintem borait még hosszú évtizedekig fogjuk kortyolgatni!????

 

Szerintem ennek a földterületnek olyan lehetett Ő, mint az a suttogó, aki valamilyen különleges képessége folytán eggyé tud válni a legkarcosabb jellemű lóval is.

 

Hát ez bejött Neki.

 

Nézzük a bort. Persze nem szakmailag, mert arról fogalmam sincs, mégis úgy érzem, vannak borok, akik kiválasztanak arra, hogy megírhassam történetüket - egy kicsit persze másképp.

 

Szóval egy hangyányit túlhűtöttem szegénykét mielőtt kinyitottam, így volt ideje a dekanterben felengedve bátorságot gyűjteni a bemutatkozás előtt. Elősztorija miatt amúgy szinte mindegy lett volna, hogy mi az antré, én máris bírtam. Krémesen elnehezülve került át a poharamba, textúrája színéből azonnal láttam, hogy komoly bor lesz. Illata a túlhűtéssel mit sem törődve már küldte felém a jegyeket, amiből az érett, meggybordó szólamok, érzékelhetően nagy mélységből jövő, határozott karakteressége volt leginkább jelen. De emellett talán először érztem cabernet franc-ban ennyire kivehető kékszőlőt is. Ez ízben még tovább komolyodott, ahogy a kortyok öblösebbé váltak.

 

Eddig tartott a múlt idő, muszáj megszakítanom élménybeszámolómat, amíg a pulcsimtól valahogy megszabadulok. Mostanáig még elviseltem magamon, de a melegítő szerepét a Cabernet Franc teljesen átvette. Egy kézzel bíbelődöm, másikban a pohár, de akár egy klassz könyvet, ezt most lehetetlen letenni. A nagy lihegésben megállapítottam, hogy a leheletemnek szerintem most nem kifejezetten borillata van. Az egész belsőm árasztja ezt a vadmálnás aromát, amit nem tudok most jobban szavakkal megfogalmazni és ez felettébb idegesít. Próbálkozom inkább a képpel:

 

Képzelj el annyiféle liláskékes vadvirágot, amennyit csak tudsz. Egy szikla hasadékában, egy lombos fa árnyékában, kissé nedvesen és földesen, ott illatozik egy nőszirom. A vízcseppektől még intenzívebb az a jellegzetes írisz illat...hát ezt érzem én most és esküszöm ez még csak a második pohárka.

 

Finomak a tanninok, nem “pórusösszehúzóak”, érzetre hosszú percekig tartanak. Eléggé barrique szerelmes vagyok, nekem a hordó sosem sok. Azt érzem, hogy ez esetben a hordó épp az előbb említett vadmálnás képet tovább színezi, nem pedig elnyomja vaníliás árnyaltságával.

 

2 óra 29 perc. Azt hiszem kb. 3,5 órája vagyok együtt ezzel a Cabernet Franc-nal, és bár benne még bőven van szufla, én már elég megfejtősre kortyoltam magam.

 

Szép álmokat kis vörös...