Pinot Gris 2016

A Pangyéri Szűz

Van valami vonzó a szüzességben. Benne van az érintetlenség, a tisztaság, a leírhatatlan éteri finomság. Ugyanakkor lehet, hogy csak nekem, de vegyül az érzésbe valamiféle kapzsi kíváncsiság is annak reményében, hogy elsőként fedhetem fel a csak nekem szánt titkokat.

Tudtam, hogy hamarosan meg fogom ismerni, már napokkal előtte nagyon készültem rá. Nem statisztikákkal, mert azok - bár tudom, hogy kellenek - de nekem csak kartonszerű adatok. Emlékképeimet porolgattam le inkább, hogy kellőképpen tiszta legyek én is, mielőtt találkozunk.

Gyakran esem abba a hibába, hogy olyan lelkesen várok valamit - fejemben filmes effektekkel, zenei aláfestéssel - hogy néha a valóság ezt valamilyen külső körülmény miatt alulmúlja. Nos, itt is elszúrtam a dolgot és örökre megállapítottam: Kóstolni soha többet nem megyek náthásan! ????

Hazahoztam így hát inkább ezt a kis - egyelőre szótlan - szüzet, és napokig csak néztem őt a sarokból. Arany, fekete, fehér. Kívülről még csak ennyit mutatott. Arra gondoltam, talán ad még második esélyt és bepillanthatok az aranyfürtök mögé. Soha nem vettem ennyire komolyan a gyógyulást. A véget nem érőnek tűnő gyömbérkúra és a 4,7 hektoliter citromos tea után már elég jól voltam ahhoz, hogy tiszta lappal induljunk.

Fehér hosszú ruha, kis arannyal. Kibújtatom óvatosan belőle, táncba hívom. Ebben én köztudottan elég esetlen vagyok, ezért ezt érzékelve szólótáncba kezd. Van teste, szépen kirajzolódik kecses alakja a poharam falán. Illata akár egy balzsamos testpermet, ami nagyon diszkrét, de mégis van tartalma, és benne van az az egy hintés valami, amit még nem tudok beazonosítani. Nem játszik rá a szüzességre, nem illan el illata a kortyban sem, de lélegezteti bennem a kíváncsiságot továbbra is bájai iránt. Annyit már most tudok: ő nem a kikent-kifent vegyipari cicomakirálykisasszony. Inkább az a típusú lány, aki ha smink nélkül és kissé kócosan is akár, ül egy társaságban, holtbiztos, hogy a dekorműveket észre sem veszed mellette. Gondolok itt most a divatborászatok trendi egyenízeire, aminek a szőlőhöz már nem túl sok köze van, és éppoly kiszámítható, mint azok a hölgyek. Ez a pinot gris nem lett feltupírozva, sem elmaszkírozva. Megvan! Azt hiszem a licsire emlékeztet a legjobban illatának finom bukéja, ami ízben is itt van, kísérve egy kis physalis-os árnyalt édességgel, majd egy legyezőnyi fanyarsággal, melyre már áhítoztam is ebben az éteri mézességben. Virágos réten sétálunk számban a szél illata, a napsugár íze, kellemesen fás tüzességgel, ami abszolút a terület sajátja. Nem tudom eldönteni közben mennyire vesz komolyan, kezdem azt hinni, a szűz inkább én vagyok most. Bevallom erre a komplexitásra nem számítottam. Bár kóstolva a többi Liszkay tételt nem is tudom, min csodálkozom. Azt hiszem talán azon, hogy mennyire megfogalmazódott most bennem egy gondolat a szüzességről és ezzel érdekes párhuzamban a szexiségről. Igazán az lehet szexi, ami kíváncsiságot ébreszt, hogy még többet kapjak belőle. Ami nyilvánvaló, azt maximum csak megnézem, de nem leszek kíváncsi, mert szemmel már meg is volt. Ez a pangyéri szűz viszont a maga természetes szemérmességével máris az egyik legérdekesebb tétel lett számomra. Már a szüzesség az új szexi. Fogunk még találkozni...