Pinot Noir 2011

Egy igazi kis különc. Csakhogy én épp ezt imádom benne, mivel a pinot noir különbözik a legtöbb szőlőfajtától. Ha még netán csak ismerkednél a borokkal, akkor készülj fel, hogy ő az a típus, aki nem finomkodik, már az első találkozáskor megmutatja, hogy ki valójában. Sosem “kertel”, mivel határozott és karakteres "személyiség". Ha megfigyelted már, aki pinot noir-t iszik, pont ilyen jellem. Kis idő kell, hogy jófejnek tartsd, de utána már ritkán csalódsz. Nem taktikázik, már kinőtt ezekből. Most eszembe jutott az a cuki film Meryl Streep-pel és Alec Baldwinnel, az Egyszerűen bonyolult. ( it’s complicated. ) Akárcsak ez a pinot noir. Talán nem véletlen, hogy a színésznő épp egy pohár pinot noir-t rendel a “nagy jelenet” előtt :) Aki szereti a fajtáját, annak szinte minden hangulatához passzolni fog. Pontosan azt adja, amit várunk tőle, és viszont is elvárja a törődést. A többi fajtához képest kicsit érzékenyebb bor, jobban vágyik a figyelemre. Így van aki elsőre megkedveli, és van, aki csak idővel. De abban biztos lehetsz, hogy ha eddig nem is szeretted, de egyszer betalál a kellő időben, hirtelen megérted különbözősége mögötti értékeit. És ez a kis különc akkor addig fog lelkesen próbálkozni, amíg végül teljesen beadod a derekad :) Így lettem én pár évvel ezelőtt pinot kedvelő. Addig nyomoztam, hogy megállapítsam mi zavar benne, míg totál beleestem. Azonban ennek a 2011-es Liszkay Pinot Noir-nak nem kell ennyi idő, hogy behízelegje magát. Első ránézésre is látom, hogy ő más, mint a többi. A fajta kicsit mindig halványabb a többi vörösborhoz képest, de az ő színe kedvesen narancsba hajló rubin, ami már látványra is kíváncsivá tett. Viszonylag hosszú ideig tartó barrique hordós érlelése ellenére füstössége nem zavaró, inkább gyümölcsössége az, ami hevesebben dominál decens tanninjaival. Meglepően jól áll neki a dohányillat. Furi. Ez tényleg csak a bornak áll jól és max.a kávénak. Tartósan megmaradó és számomra legintenzívebb a feketecseresznye hatás, icipici paprikás fűszerezéssel, de érzetre mégis a bogyós gyümölcsök nektárja az, ami az első, ismerkedős kortyban odaadóan feloldódik. Krémesen csokis utóérzete a bódító, kissé szegfűszeges aromájával gondoskodik arról, hogy bevésődjön. Aztán várok. Hisz mindig ott az a kis avaros-földes íz, amit már megszoktam egy pinot noir-tól. És ő mégsem adja. Hál’istennek. Helyette ad még több gyümölcsöt, még több bájt, hogy már szinte azt hiszem, ez egy “desszertbor”. És nem tévednék vele nagyot, mert a desszertem egy gyümölcsös-csokis édesség, amihez maradt a pino, és pokolian jó volt. De nagyon ment a gombás főételemhez is. Aki nem vega, a kacsát bátran próbálja együtt vele, ha jól képzem le az orromban lévő illatokat ízzé, szerintem ütős kis ízkombó lesz.

Kicsit hideg van. Fűtésnek is kiváló bor.