Pinot Gris 2017

Itt figyelem már percek óta. Finoman veszi a levegőt, óvatosan nyílik meg. Ahogy itt “nyújtózkodik” a poharamban, az első szó, ami eszembe jut, hogy tiszta. Színe gyönyörűen csillogó, meleg arany, néhol ezüstösebb tónusokat is megmutatva. Elsőre mézes, édesnarancsos, kis orientális fűszerességgel, amiből leginkább a szerecsendió különleges aromatikája jön elő egy-egy mélyebb illatolásnál. A fahordó finomsága adja ezt a fás, vágyottan napédes fűszerességet, a krémes testet, ugyanakkor nem bódít el, mert a gyümölcsös savak frissessége a kíváncsiságomat is ébren tartja. A savak gyönyörűen teljesednek ki a kortyban is, ízlik az elegáns kesernye, a nagyon enyhén sós, minerális vég. A narancsot most már datolyaszilvára módosítanám, pici ananásszal. Tavaly március óta érik a palackban e tétel, ami most, ebben a kóstolási pillanatban egy tökéletes villantása a Pinot Gris korántsem szürke bájának. Már ez a harmadik évjárat, amit minden évben van szerencsém ilyentájt kóstolni, úgyhogy elővettem korábbi emlékképeimet is. Ez tényleg kicsit más karakter, mint a 2016-os, de most nem tudnám megmondani, hogy melyik ízlik jobban. Az biztos, hogy a napsugár melege segítette elmélyíteni a beltartalmat, de a savak élénksége nem hagyja elnehezülni a kortyokat. Köszönhetően egy korábbi szüretnek, megmarad azon a tengelyen, ami miatt annyira megszerettem ezt a fajtát.

De az elsőt sosem felejti el az ember...nem igaz, Sabar Pinot Gris 2015? ;-)