Rajnai Rizling 2016


Egy beszélgetős bor...is lehetne, de nem az. Amikor beszélgetsz valakivel, a zene órák óta szól, de valami olyan, a lényeddel zsigerazonos hang kúszik be lágyan az aurádba, hogy megszakad az idő és a tér, és képtelen vagy másra figyelni a zenén kívül.

 

Hát itt tartok most, és bár hosszú percek teltek el az első korty rajnai óta, azonnal tudom, hogy valahonnan ismerem a fajtáját. Bekúszott, mint az a zene. Hamar beugrik, hogy Németországban élő rokonaimtól rendszeresen kaptam rajnait ajándékba, (hál’Istennek nem csokit). Akkoriban rákerestem, mi fán is terem ez a rajnai rizling, mert mivel nem értek a borokhoz, tudni akartam miért szeretem. Számomra nagyon széles spektrumon mozog ez a fajta. Mondják, akik nálam jobban értenek hozzá, hogy van az “oridzsi német” és a “magyaros változatú” rajnai. Akik még ennél is jobban értenek hozzá, azok egyenesen tagadják azt, hogy a magyar borászok tudnak jó rajnait csinálni. Hm. Na én ezért nem olvasgatok már ilyesmit. Lázadó formámnak olyan a “ mit kell érezni” írás, mint a suliban a kötelező olvasmány. Azt viszont szeretem, ha csak involválódni hagy a szöveg és nem akarja bemagyarázni mi a jó nekem. Mert ha épp a petrolosság ízlik a borban, mert különleges bukéja Apukám autószerelő műhelyére emlékeztet, akkor az nekem bámulatosan szép kép. De ab ovo el sem várom, hogy ott legyen minden rajnaiban ez a különleges szekunder jelleg. Főleg úgy, hogy néha pont az tetszik, hogy ezt nem érzem benne, ugyanakkor a lehetősége megvan annak, hogy egy hosszabb palackérés után megmutatkozhat később is e jegy. Vagy nem.

 

Tehát visszatérve itt van előttem a Sabar 2016-os rajnaija. Nem gondolok még semmit, csak nézem. Világosan fénylő arany királyi palástban közelít meg. Kis udvarlás után sem fogy el a kortyban, hozza a macsót, de nem nyeglén. Friss zápor után a harmatos, épp most nyílt virágok illata legyez, ami leképződik ízben is, finom mentával fűszerezve. Hűvössége végig izgalomban tart. Mint a zene. Emlékszel? Mindvégig érződik a vizes bazalt, leplezetlenül, elegánsan ásványosan. Nincsenek inak, élek, kerek élmény, kedves ostrom. A folytatásban nektarint is érzek kis aszalt barackos, mézes kísérettel. Savak, cukrok harmonikus játéka, a nyári almára cseréli néha a barackillatú romantikát.

 

Nem tudom, hogy ez most hivatalosan a német vagy a “magyar iskola” szerinti rajnai. Amennyire kívánalom egy késhegynyi szakmaiság, szerintem a németre hasonlíthat jobban, ugyanakkor ez engem most e percben hidegen hagy. Velem itt és most ez egy igazi, kékvérű Sabar rajnai. Miért is ne lehetne egy saját iskolám? Ez nálam ötös.